Még a blog indulásakor tettem ki a Nem akarok párkapcsolatot című bejegyzést, és arra gondoltam, jópár hónap elteltével ideje újra elővenni a témát, elmélkedni a témában, most hogy állok lelkileg, mit szeretnék. Előre lelövöm a poént: továbbra sem szeretnék komoly kapcsolatot, hanem inkább a szingli nyár nyújtotta lehetőségeket használnám ki.
A tél vége, a tavasz számomra az újragondolás, újjáépítés időszaka volt a szakítás után. Egyrészt hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy megszabadultam valami olyasmitől, ami így visszagondolva sosem működött teljesen normálisan, és a nagy semmit akartam megjavítani. Ennek ellenére a gyászfolyamat, elengedés, lezárás szakasza ilyenkor is fontos, nagyon hollywoodiasan be is vetettem magam ebbe, volt Bridget Jones borral és csokival kísérve, drasztikus hajfestés és utazás. Ez utóbbi kevésbé volt drámai, ellenben fantasztikus döntés volt, menjetek Bécsbe, és nézzétek meg az iskolai kirándulás szemüvege nélkül.
Aztán megkezdődött az a big city life, ami ősszel kimaradt ilyen meg olyan okokból. Sokat buliztam, mindenféle programot csináltam hol egyedül, hol társaságban (hello vendelines kocsmakvízek és habibis meccsnézések), sokat olvastam, filmeket, sorozatokat néztem, elkezdtem dolgozni új munkahelyen, megszerveztem a szakmai gyakorlatot. Ezek mellett persze ismerkedtem hébe-hóba, mikor épp úgy hozta az élet vagy kedvem volt hozzá, elmentem pár randira, születtek egészen hosszú történetek, meg érdektelenek is, és így, július első hetében ismét megerősítem azt a kijelentésemet, miszerint továbbra sem szeretnék kapcsolatot.
Szeretném ezt a tendenciát folytatni, kiélvezni ezt a nyarat, azzal együtt, hogy az első „felnőtt” nyaram lesz, abban az értelemben, hogy dolgozom a hét nagy részében, és a szakmai gyakorlatom projektjével is foglalkozom. Mozgalmas, eseménydús nyárnak nézek elébe, múlt hétvégén a Balatonon voltunk, családi nyaralásra is megyünk a hónap közepe felé, az augusztust pedig nagyon-nagyon várom, hiszen ismét végig kint leszünk a Szigeten, a hónap végén pedig elrepülünk a lányokkal egy hétre Máltára csajos nyaralásra. A nyári Budapestről se feledkezzünk meg, a legjobb dolog kiülni a lezárt Szabadság-hídra vagy a Deákra egy üveg borral, beszélgetni és random emberekkel ismerkedni, majd egy buliban kikötni és világosban hazamenni, felfedezni a strandokat, fagyizni, teraszon enni-inni, Budapest Parkban bulizni (ó, az a Neccparti), nyári kiállításokra járni, hétközben is programokat csinálni, vagy épp fordítva, jegeskávéval, egyedül olvasni, limonádé sorozatokat nézni, hétvégén pedig hazaugrani. Ezen kívül két év után ez az első teljesen szingli nyaram. Két éve, mikor hazajöttem Erasmusról, épp újra belebonyolódtam valami meghatározhatatlan dologba egy fiúval, de minek, tavaly pedig pont július közepén ismerkedtem meg az exemmel, szinte rögtön a költözés után. Hivatalosan mindkét esetben szabad voltam, gyakorlatilag folyamatosan ők jártak a fejemben, nem volt szerencsés felállás.
A korábbi érvek nem sokban változtak, a dolgos hétköznapok mellett megvannak a kis rutinjaim, a saját dolgaim, projektjeim, például az edzés, írás (mindig írok valami regénykezdeményt, most elővettem egy régebbi ötletet, azon dolgozom, ha épp olyan hangulatban vagyok), olvasás, barátok és minden más, amit senki miatt nem borítanék fel szívesen, nem vagyok kész kompromisszumokra, alkalmazkodásra, talán korábbi rossz élmények miatt is.
Szóval a helyzet változatlan, nem is nagyon keresek semmit jelenleg, az élet majd alakítja. Amilyen eseménydúsra és mindenféle pozitív meglepetéssel telire sikeredett 2019 első fele, attól egyáltalán nem félek, hogy ezekből a következő hat hónapban sem lesz hiány. :)
