Újrakezdés

Többféle nézőpontból aktuális ez a szó. Egyrészt, harmadszorra kezdem újra a blogolást: még a blogok hőskorában évekig vezettem beauty blogot, aztán 2017-ben az erasmusos kalandjaimat dokumentáltam az interneten. Most pedig egy szappanoperába illő szakítás sarkallt arra, hogy ismét billentyűzetet ragadjak, és a barátnőimen kívül mással is megosszam a véleményem egy mai, huszonéves lány-nő kihívásairól párkapcsolat, karrier, életvezetés, önszeretet terén. 

Most az újrakezdés nevű életfázisban vagyok. Új munkát keresek, még mindig felfedezem Budapestet, hiszen csak kicsivel több, mint fél éve élek itt, és ami a blog szempontjából a leglényegesebb, újraépítem saját magam, az önbizalmam, néhány nézetemet és a hitemet a férfiakban (nem veszett el azért teljesen). Az írás nekem mindig afféle terápia, énidő volt, az évek során mindig írtam valamit - blogot, regényt, fanfictiont, naplót -, az írásaimat volt, hogy megosztottam másokkal, de sok esetben megtartottam magamnak. Ha közzétettem az élményeimet, gondolataimat, azért tettem, hogy okozzak pár vidám percet, bólogatós aha-élményt, „nem vagyok egyedül”-érzést, és mert remélem, hogy valaki szórakoztatónak, hasznosnak találja az írásaimat.

Visszatérve a szappanoperába illő szakításhoz, romkomba illő szakítás utáni időszak követte: nem evés majd édességzabálás, klasszikus romantikus filmek, szakítós zenék, otthon borozás és lelkizés, tespedés és termet szétszedős edzések, bulizás, hajfestés (három év után vörösből fekete lettem), és persze jó adag önsajnálat. De ez utóbbiból elég hamar elegem lett. Ahogy a tavasz egyre gyakrabban mutatta meg az arcát és felpezsdült a szociális életem is, rájöttem, hogy egy hálátlan, hazug gyökér miatt igazán nem éri meg elvesztegetni a legjobb éveimet azzal, hogy otthon analizálom a történeteket századszorra. Szuper családom és barátaim vannak, akikre mindig számíthatok, az egyik legkirályabb európai városban élek, most vagyok fiatal. Ami történt, megtörtént, nem tudom megváltoztatni, ehelyett fel lehet állni, továbbmenni, tanulni a hibákból. Talán a viszonylag rövid ideig tartó gyászidőszak is mutatja, ha valami már hosszú ideje nem működött, nem érdemes sok időt fecsérelni rá. Amint ki lett mondva, ennek vége, úgy éreztem, mintha mázsás súlyt vettek le volna rólam, ez is árulkodó jel.

A kutyaharapást szőrivel megoldást választottam, azaz ismét felregisztráltam a Tinderre (nincs értelme kertelni, hiszen a korosztályunkból mindenki volt fent legalább egyszer, vagy időről időre előveszi, és ebben semmi szégyellnivaló nincs), elmentem pár randira, már született is néhány sztori, és remélem, lesz is (hogy aztán írhassak róluk, hehehe). Nem akarom viszont lekötni magam, élvezem az ismerkedést, közben sokat találkozom a barátaimmal, programokat szervezek társasággal vagy egyedül, olvasok, filmeket nézek, ezerrel koncentrálok a sulira, a munkára, és arra, hogy jól érezzem magam. A blog nagyjából ezekről szólna, némi elmélkedéssel, gondolatfolyamokkal kiegészítve, továbbra is azzal a céllal, hogy segítsek nektek kikapcsolódni.

A fő lelkizős, párkapcsolati vonalon kívül szeretném időről időre bemutatni a kedvenc helyeimet Budapesten: éttermek, kávézók, bárok, kocsmák, különlegesebb, eldugott helyek, amiket felfedezek, vagy éppen már törzshellyé alakultak.

Remélem, tetszeni fognak az írásaim!