#girlssupportgirls

A nők közötti kapcsolatok, viszonyok elég felkapott téma lett az utóbbi időben, mégpedig a pozitív oldaláról megközelítve, és úgy döntöttem, én is felülök erre a vonatra, mivel az én társas kapcsolataimat is nagyban nők határozzák meg, és borzasztóan hálás vagyok azokért a lányokért és nőkért, akik az életem fontos részei.

A diskurzus onnan indulhatott, hogy a köztudatban a nők egymással való kapcsolatai valójában felszínesek, a nők egy idő után biztosan elkezdik fúrni egymást, és nem létezik igaz barátság nő és nő között, sőt, a nők példát vehetnének a férfiakról barátság tekintetében, és rokon nők között is gyakoribb a feszült viszony, mint rokon férfiak között. Én viszont úgy gondolom, hogy kellő érzelmi intelligenciával és megfelelő kommunikációval a nők közötti kapcsolatok (is) olyan fantasztikus élményt és érzéseket adnak, olyan, mással össze nem hasonlítható szövetséget lehet kötni más nőkkel, hogy megéri a befektetett energia.

Visszanyúlva a gyökerekhez, mindig lányos lány voltam, sosem bandáztam fiúkkal, mindig barátnőim voltak, és ez az évek során csak nagyon kis mértékben változott. Ugyan van néhány fiú barátom, akik szintén nagyon fontosak nekem (srácok, ha esetleg olvassátok, és magatokra ismertek, ölellek titeket), de a baráti társaságaim mindig is nagyrészt lányokból álltak, és állnak most is. Nem is nevezném „társaságnak” a baráti körömet, mivel inkább az életem minden területén, korszakából van maximum 2-3 ember, akik nagyon jó barátnőim évek óta - introvertáltként kisebb körben érzem jól és komfortosan magam, egy tíz fő körüli társaság nekem már kihívást jelent. Szóval ösztönösen a lányok felé nyitok, lányok felé közeledek, ha megtaláljuk a közös hangot, kötetlenül tudok beszélgetni bármiről. A lányok támogató ereje fantasztikus, a családom nőtagjai és a barátnőim az őszinte véleményüket hozzátéve mindig teljes mellszélességgel kiállnak a döntéseim mellett, akkor is, ha később azok rossznak bizonyultak, velem örülnek, velem szomorkodnak, felemelnek, ha kell, helyre tesznek - és ez természetesen fordítva is igaz. Talán a barátságokra hatványozottan igaz, amit a párkapcsolatok kapcsán már említettem, hogy ha valakivel összekattanok első látásra, abból biztosan mély és meghatározó barátság lesz.

Szélesebb körben is mindig inkább női közösségekhez tartoztam, azt hiszem, bölcsészkar lévén az egyetem ennek a csúcspontja, az alapszakon és most is csak lányok a csoporttársaim. A csupa lány mindennapi társaság hatalmas váltás volt a gimnáziumhoz képest, ahol a fiúk alkották a többséget és színesítették unalmas napjainkat. A mostani csoportot (talán a nagyobb létszám, talán a többféleség miatt) összetartóbbnak, segítőbbnek érzem, jobban érzem magam azokon a napokon, amikor órára kell menni, ami mindenképp pozitív élmény, hiszen az egyetemi csoporttársait, munkatársait nem választhatja meg az ember. Lányokkal laktam együtt mindig, mióta elköltöztem otthonról, erről is néhány negatív példától eltekintve jó érzéseket kötök, a pesti lakótársaimról pedig szuperlatívuszokban tudok beszélni.

Talán az élet összjátéka hozta, hogy alapvetően jó kapcsolatot ápoltam a körülöttem élő nőkkel, és közülük jópáran rengeteget tettek hozzá a személyiségemhez és nagyon hálás vagyok értük, akkor is, ha csak egy bizonyos életszakaszban voltunk aktívan jelen a másik életében. Sőt, van néhány olyan barátnőm is, akivel nem vagyunk napi kapcsolatban, de ha beszélünk online vagy találkozunk, onnan folytatjuk, ahonnan abbahagytunk és bármikor számíthatunk a másikra.

A számomra fontos mindenkori nők mind okosak, viccesek, empatikusak, jó tanácsadók, sokfélék, kreatívak, tájékozottak, nyitottak, egyszóval fantasztikusak. Köszönöm, hogy vagytok.