A végzős önmagamhoz

A ballagás-szezon eszembe juttatta a saját ballagásomat, a készülődést, az érettségit, a felvételit, a gimis éveket, egyáltalán, az utóbbi időben nagyon sokszor felültem a nosztalgiavonatra és visszatekintettem arra a hat évre, amit gimnáziumban töltöttem. Mivel a baráti köröm gerincét csupa olyan ember adja, akik az osztálytársaim voltak, és néha-néha erősítek egy csupa végzős gimnazistából álló kocsmakvíz-csapatot, talán ez nem is olyan meglepő. Sőt, mivel általában emlékeket kötök zenékhez, sorozatokhoz, ételekhez, tevékenységekhez, szívesen nyúlok vissza gondtalan gimis éveim kedvenc dolgaihoz, ha megnyugvásra van szükségem. 

Pénteken az egyik csoporttársam az öccse ballagására ment, ezen felbuzdulva elő is kotortam pár ballagási fényképet, egyészen konkrétan egy szelfit, amit indulás előtt, sminkben-hajban készítettem, és összehasonlítottam egy friss képpel, amit péntek este lőttem, ugyancsak indulás előtt, szülinapi buliba menet. Készítettem egy kollázst, mert szerintem döbbenetes a különbség, mintha nem is ugyanaz az ember lenne a két képen (ami részben azért igaz is). Akkor, a gimis ballagásom napján el sem tudtam képzelni, hogy négy évvel később ott leszek, ahol most vagyok, hogy annyi tapasztalatot szedek össze, amennyivel most rendelkezem. Mivel én nem Budapesten tanultam tovább rögtön, mint az osztálytársaim nagy része, az is hatalmas kérdőjel volt számomra, kik lesznek az életem részei később, hogyan tovább a biztonságos burokból, hiszen míg a többiek tudtak a kezdetekben egymásra támaszkodni, én teljesen új közegbe készültem. Ahogy visszaemlékszem, az érettségitől magától nem féltem egyáltalán (na jó, a matektól igen, hálistennek azóta nem is volt közöm matematikához, és ez így van jól), mivel előző évben már tettem két előrehozottat, amikkel, és az OKTV-s pontszámaimmal nagyjából akárhova felvettek volna. Inkább az osztálytól, az ismerős közegtől, az otthontól való elszakadás okozott bizonytalanságokat. Az érettségit követő nyár is lezárás-hullámként működött, házibulikkal és egy utolsó, közös nyaralással Görögországban, aminek minden percét imádtam. De ezekben a fantasztikus pillanatokban is ott volt a kérdőjel, hogy De és mi lesz ezután?

Szóval kedves végzős önmagam (és mindenki, aki idén érettségizik)! NO PARA. Az élet fasza, mindig minden megoldódik, és nincs lefelé, csak felfelé. Szóval nyugi van. Lesznek új barátaid, de még mennyi, megmaradnak a régiek is jópáran, sőt, régi-új barátaid is lesznek. A távolság nagy vízválasztó a kapcsolataidban, és ezt főleg a pozitív értelmében mondom. Olyan meghatározó emberekkel fogsz találkozni, akiktől sok mindent fogsz tanulni közvetlenül és a velül való kapcsolatodból is a világról és önmagadról. Különköltözni otthonról jó dolog, nem kell félni az idegenekkel való együtt lakástól, mert mindent meg lehet beszélni. Egyáltalán, megfelelő kommunikációval minden problémát százszor könnyebb megoldani. Messzire költözni szintén király, annak is vannak előnyei, hogy nincs lehetőséged minden héten hazajárni, mert így könnyebben kialakulnak a saját szokások, saját rendszer, ritmus, kedvenc helyek, dolgok. Az otthon ugyanis nem fizikai hely, hanem érzetek, hangulatok, zenék, sorozatok, filmek, emlékek. Így évekkel később otthonodnak nevezhetsz több várost is, és a határ a csillagos ég. Utálni fogsz néhány egyetemi tárgyat, de ilyenkor gondolj arra, hogy ezek valóban előrevisznek a célodhoz, és sokkal jobb, mint kémiaórán buzgón tenni a semmit. De azt is megtapasztalod, milyen érzés olyan dolgokat tanulni, amik tényleg érdekelnek. Az egyetemen kinyílik a világ, és maga az egyetemre járás is nagyon sokat tanít, használd ki ezt a lehetőséget. Ugyanakkor célokon módosítani nem ciki, saját utat keresni sosem az. Élvezd ki a pillanatokat, mondj igent az újdonságokra, szerezz őrült emlékeket, olyan sztorik fognak születni, amik évekkel később is mosolyt csalnak az arcodra. Lesznek olyan pillanatok, amikor azt gondolod, Mindig is ezt szerettem volna. Normális, ha nem találod rögtön a helyed, majd kialakul minden, hiszen nagy változás előtt állsz, nem megy ez egyik napról a másikra. Minden helyzetből van kiút, akkor is, ha reménytelennek tűnik. Ne feledd, harcos badass hercegnő vagy, aki ha elesik, feláll, megigazítja a koronát meg a kardot, és megy tovább, mindig csak előre.