Szeged szerelem

Te + én mindig egy befejezetlen történet maradunk

Ezt a feliratot egy random kirakatban láttam tavaly nyáron, június 30-án, az utolsó napomon Szegeden, mielőtt felköltöztem Budapesten. Hiszek a jelekben, tudtam, hogy vissza fogok jönni, nem örökre költözöm el, és minden visszatérés hihetetlen módon feltölt. Szegeden mindig megszáll a nosztalgia, a boldogság, a város minden szeglete emlékeket rejt, amikhez jó néha visszatérni, átgondolni az eseményeket. Szeged a kedvenc magyar városom, a szívem csücske, a szerelmem. Annyi minden történt ott velem, ott lettem felnőtt, de egyben még gyerek, meghatározó embereket ismertem meg, és örülök, hogy vidékiként nem egyből Budapestre vezetett az utam, holott felénk ez az általános.

A Szeged-szerelem kezdetét 2009 nyarára teszem, amikor is ott nyaraltunk a szüleimmel. A legkorábbi emlékem a városról, hogy egy átlagos hétköznap délután egy kabriót vezető nő befordul az utcán, a kocsiból szól a Represent Cuba, meleg van, csupa goodvibes. Azt hiszem, ez megalapozott mindent. Évekkel később, 2013-ban jártam ott legközelebb egyetemi nyílt napon, erről a látogatásról már az emberek kedvessége is megmaradt, annyira kedves és nyitott mindenki ott.

A költözés után (egyébként egy fantasztikus lakásban laktam a belváros közepén) voltak hullámvölgyek, de amint sikerült felvennem az új életritmust, napról napra egyre jobban beleszerettem a városba. Imádom a sokszínűséget, a toleranciát, a kellemes lassúságot, hogy az ott élők maximálisan élvezik az életet, nem csak az egyetemisták, a fantasztikus éttermeket, beülős helyeket, otthonos kocsmákat, a könyvtárat, a rakpartot, a piacot, a Retrót, a SZIN-t, a mindenféle kisebb egyetemi fesztivált, a borteret, a borfesztet, a karácsonyi vásárt, hogy legalább három különböző nyelvet hallok az utcán, a lazaságot, az ismerős arcokat, hogy mindig összetalálkozok valakivel. Imádom, hogy a város egy kis különálló sziget, saját szabályokkal és törvényszerűségekkel, mintha egy sorozatból rántották volna elő (egyébként Szeged tökéletes helyszín regényeknek, filmeknek, lásd Grecsótól a Vera, vagy a Szerelem első vérig című film, itt az ideje, hogy sorozat is készüljön a multikulti egyetemi életről, mint első magyar netflixes alkotás :D).

Az egyetem időszaka egyben a meghatározó találkozásoké is, olyan emberekkel találkozol, akik formálnak és alakítanak, hiszen tulajdonképpen 18-19 évesen még bőven van mit. Kapásból legalább öt-hat olyan embert tudok felsorolni, akiknek hatalmas szerepe van abban, hogy most az vagyok, aki, és biztos vagyok benne, hogy ezek a találkozások Szeged nélkül nem jöhettek volna létre. Minden sztorihoz köthető valaki, mai napig barátok, abban a pillanatban fontos emberek, legendás alakok. Imádom azt is, hogy akárki járt már Szegeden, vagy hosszabb ideig ott lakott, mindenki imádta, függetlenül attól, honnan érkezett vagy hol élt korábban. Őszintén szólva, ha valami olyasmit tanultam volna, ami nem köt Budapesthez, nagyon szívesen maradtam volna ott hosszú távon is (pl. ha orvosira vagy jogra jártam volna), mert nagyon élhetőnek tartom "felnőttesebb" nézőpontból is. 

Ha visszatérek (a költözés óta háromszor történt meg, és még sort fogok keríteni rá) mindig megszáll valami derűs, nyugodt energia, vigyorgok, mint a tejbetök, és úgy érzem, hazaértem. Szeged nekem a felhőtlen egyetemista lét helyszíne, annak minden őrültségével, drámájával, változásaival. Mikor Pestre költöztem, sokkal komolyabb irányt vett az életem, hiszen az egyetem mellett elkezdtem dolgozni, szinte rögtön belekezdtem egy hosszabb párkapcsolatba, az itteni barátaim is szinte mind dolgoznak, építik a saját életüket, más a dolgok dinamikája, és ez igazából így van jól. Mégis, főleg a nehezebb időszakokban sokszor jut eszembe, mennyivel egyszerűbb és könnyebb volt az élet akkor, pedig nem is volt olyan régen ez az időszak, csak pár éve.

A történetem Szegeddel pedig valóban befejezetlen, hiszen lezártam ugyan egy korszakot, de minden visszatéréssel további fejezetek adódnak hozzá a történethez, új emlékek egy más szemszögből, és akármennyire is imádom Budapestet, Szeged mindig a kedvenc magyar városom marad. Látogassatok el ti is, ha még nem jártatok ott, nyáron is szuper, de tanév közben még jobb, akkor van igazán élet, és szeressétek ti is úgy, ahogy én.