Gyors. Őrült. Váratlan. Spontán. Munka. Utazás. Meglepetés. Találkozások. Flow. Intenzív. Kimaxolva.
Nagyjából így tudom jellemezni a 2019-es nyarat, és még hol a vége, ugyanis jövő hétfő hajnalban útra kelünk a lányokkal és bevesszük Máltát, ami méltó lezárása lesz ennek a furcsa, eseményekkel teli, mégis nagyon boldog nyárnak, amiből kellőképpen tudok majd töltekezni az előreláthatólag stresszes és sok munkával járó másodévben. Furcsa ez az augusztus 20-ai hétvége, ilyenkor már általában átbillenek őszi üzemmódba, rendszerezek, tervezgetek, ehhez képest egészen szürreális elképzelni, hogy a csütörtök reggeli tárgyfelvétel után még a tengerben fogok csobbanni, este meg valami teraszon koktélokat szürcsölgetni.
Szinte egész nyáron nem írtam, habár lett volna miről, nem is én lennék a mindenkori Samantha a baráti társaságaimban, ha ne lett volna, de ezekről majd később. Igazság szerint annyira pörgött az élet, annyi minden történt, hogy nem is nagyon volt időm leülni, összeszedni a gondolataimat és leírni, reflektálni. Most viszont írhatok hosszan, hurrá!
Ez volt az első "felnőtt" nyaram abból a szempontból, hogy végig dolgoztam, nem mentem haza, és összességében eléggé élveztem. Király érzés volt a saját magam által megkeresett pénzből megvenni a Sziget-jegyet és finanszírozni az egész fesztivált meg a csajos nyaralást, volt rendszer az életemben (ami lételemem), hasznosan töltöttem az időmet. Az irodai munka mellett szorgalmasan dolgozom a szakmai gyakorlatos projektemen, egy szakácskönyvet fordítok egy bevándorlókat integráló egyesület számára, sokat tanulok a közös munka közben, és a projekt is nagyon izgalmas, alig várom, hogy a kész művet lássam.
Visszagondolva a nyári bakancslistámra, gyakorlatilag mindent ki tudok pipálni. A legjobb barátnőmmel és egy haverunkkal rendesen belecsaptunk a lecsóba a június 1-ei Neccpartin a Parkban, alaposan megalapozta az idei nyár hangulatát. Csodás két napot töltöttem Szegeden még júniusban, évek után a Balatonra is sikerült lejutni a családi baráti társasággal, szuper időnk volt, és a vonatablakból először megpillantani a Balatont még 22,5 évesen is ugyanakkora csoda, mint 5 évesen, végtelennek tűnő autózás után. A családommal pár napot töltöttünk Pécsen, ami még mindig nagyon cuki város, szuper az állatkert és nagyszerűek az éttermek! A barátaimmal itt Pesten strandoltunk, ittunk a Deákon és a rakparton, buliztunk tervezetten és spontán, Budapest nyáron egész egyszerűen fantasztikus. A lezárt Szabadság-hídon történt talán a nyár legfurcsább estéje. Szombat este, edzés után felsétáltam a hídra, ment valami retro diszkó, ott maradtam táncikálni egy félórácskát, de hazamentem. Azonban végig azon kattogtam, hogy nekem aznap este vissza kell mennem bulizni a hídra, úgyhogy itthon összekaptam magam, legurítottam egy kis bort, hogy kellően hangulatba kerüljek, vissza a Szabihídra. Aztán... Egyedül bulizni elég szürreális, de ha benne vagy a flow-ban, király élmény, egyedül is lehet ismerkedni, bár nehezített pálya, és egy olyan különleges, my level of crazy embert ismertem meg aznap este, akit valószínűleg nem fogok egyhamar elfelejteni.
A Sziget. Külön fejezet. Ezt vártuk egész évben, készültünk, terveztük. Már az első nap előtti vasárnap este hiperventilláltunk, mikor mentünk átvenni a karszalagot. A magam részéről nem voltam elájulva a lineuptól, de az élmény ettől még felejthetetlen, és a kedvenc fesztiválom marad örökre. Idén a nappali programokon is részt tudtunk venni, bár közel sem az összesen, szerintem ez csak úgy megoldható, ha kint is lakik az ember, mi pedig hazajártunk, mert a sátoros fesztiválhoz azért már öregek vagyunk. Volt pozitív csalódás, azóta is megállás nélkül szól a The 1975 a lejátszómon. Ed Sheeran maga szuper volt, de szerintem ő inkább arénába vagy klubba való karakter, Florence Welch tényleg olyan, mint egy élő festmény, és Martin Garrix másfél órás szettjét teljes extázisban visítottam végig, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy hétig nem volt rendes hangom. Helyet is kapott a dream lineupomban az Ariana Grande — The Weeknd —Khalid — Beyoncé sorban. Voltunk moziban, Magic Mirror-cirkuszban, verettem technóban zárásig, volt 18 again feeling, a fesztivál alatt többször elhagyta a számat az "EZ MEG MI A FASZ VOLT" kifejezés, nem maradhatott el a közös másnaposkodás otthoni kanapén döglés, miközben szól a Comedy Central. Get a bestie with giant couch. Jövőre is ott a helyünk. Mármint a Szigeten leginkább, nem a kanapén.
De a nyári flörtök, hosszú éjszakák, végtelen beszélgetések, borozások és váratlan találkozások mellett még bőven van hely élményeknek Máltáról, amire igazán csak most kezdek ráhangolódni, mit is szeretnék megnézni, csinálni, kipróbálni ott. Alig várom, hogy újra tengerparton lehessek, hogy felfedezzek egy új országot és megkoronázzam a 2019-es nyarat. Szerencsére csak szeptember 9-én kezdődik a tanév, így lesz időm az átállásra, hogy felkészüljek az utolsó egyetemi évemre, ami jó ideig valóban a legutolsó lesz, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Az erről való paráimról lehet, hogy írok később, a mai life update-et szerettem volna minél pozitívabb hangvételűre venni, mert eddig a nyár minden pillanata csoda volt, és nagyon-nagyon hálás vagyok ezért mindenkinek, aki azzá tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése